ülés

參見：üles

匈牙利語

詞源

源自 ül (“坐”) +‎ -és (名詞後綴)。

發音

• 國際音標^(幫助): [ˈyleːʃ]
• 斷字：ülés
• 韻部：-eːʃ

名詞

ülés (複數 ülések)

1. 坐
2. 座位
3. 會議

變格

屈折 (詞幹：-e-，元音和諧律：前不圓唇)

	單數	複數
主格	ülés	ülések
賓格	ülést	üléseket
與格	ülésnek	üléseknek
工具格	üléssel	ülésekkel
因果格	ülésért	ülésekért
轉移格	üléssé	ülésekké
到格	ülésig	ülésekig
形式樣格	ülésként	ülésekként
情態樣格	—	—
內格	ülésben	ülésekben
頂格	ülésen	üléseken
接格	ülésnél	üléseknél
入格	ülésbe	ülésekbe
上下格	ülésre	ülésekre
向格	üléshez	ülésekhez
出格	ülésből	ülésekből
上格	ülésről	ülésekről
奪格	üléstől	ülésektől
非定語 所有格 – 單數	ülésé	üléseké
非定語 所有格 – 複數	üléséi	ülésekéi

ülés 的所有格形式

所有者	單個所有物	多個所有物
第一人稱單數	ülésem	üléseim
第二人稱單數	ülésed	üléseid
第三人稱單數	ülése	ülései
第一人稱複數	ülésünk	üléseink
第二人稱複數	ülésetek	üléseitek
第三人稱複數	ülésük	üléseik

派生詞彙

• üléses
• ülésezik
• ülési
• ülésű

複合詞

• lovaglóülés
• pótülés
• tanácsülés
• ülésdeszka
• ülésnap
• ülésrend
• ülésszak
• ülésterem

延伸閱讀

• ülés in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.